A Középső Birodalomban a hosszú évszázadok alatt a területeken kialakuló népesség már nem csak egy-egy szétszórtan található emberi hajlékból áll, hanem elszaporodtak más fajok is (pl. Orkok, tündék). Kisebb tanyák,falvak jöttek létre, melyek központjában egy-egy nemesi porta áll. A hosszú évszázadok alatt sok uralkodó sokféleképpen próbálta megszabni a terület határokat, szabályozni az ott élőket, azonban ez a háborúk, éhínségek ellenére és C’Thulana teremtményeinek eltűnése alatt és után organikusan kialakult. A területeken élők magukkal hordozzák őseik hagyományait, szokásait és természetesen alkalmazkodtak az új idők eljöveteléhez és belakták ezt a földet. Így a területeken élők gondolkodását meghatározza a föld történelme, őseik múltja, így bizonyos nézetek és gondolatok erőteljesek. 

 

A területek továbbra is belső-külső területekre oszthatóak. Minden terület a koronáé, de igazgatása átszállhat más nemesekre, akiket innentől Káloknak nevezünk. A Kálok alatt állnak a kisnemesek, akik egyes területek kisebb parcelláit (saját háztájukat) igazgatják.

Az, hogy milyen területről származol meghatározza az első két válaszható rúnád közül az egyiket, hiszen a szüleid, a rokonaid, a szomszédaid és mestereid ezeket tanították meg.. De a második rúnád lehet bármilyen. Ha nem embernek születtél, akkor csak arról a területről származhatsz, ahol az adott fajok élnek (pl. Ha tündével szeretnél jönni, akkor származhatsz a Kacagó Rengetegből vagy a Tündérlépcsőről, de más területről nem.)

A Középső-Birodalom területei

A királyi Palota közelében lévő területek számítanak a birodalom szívének, ide tartozik az Iparos Páholy, a Szeretők Mezeje, Tűzkatlan, a hajdan volt Fekete Torony, az Egek Tornya. Nagy királyi birtok, mit több kisebb vár véd. Ez a közigazgatási központja a Királyságnak, minden nemes arról álmodik, hogy a királyi udvarban helyet kap vagy főnemesként ül az asztalhoz, vagy kisnemesként törekszik arra, hogy családjából dinasztiát faragjon és megfelelő házassági ajánlatokat kapjon vagy más úri praktikákkal biztosítsa be magát. A főnemesek se ülhetnek tétlenül, az intrikák csarnokában egy nem eltáncolt tánc a bálban pont oly súlyos vétség, mint kardot rántani a királyi fenség orra előtt. A mindenkori uralkodó döntése, hogy a nemesi címet faji vagy vallási alaphoz köti-e. Jelenleg Őkirályi fensége nem szívesen látja a sonoritákat a birodalomban, nem úgy, ahogy férjurának köszönhetően az unikornitákat.

Sárkányföldén több temető is megtalálható, vannak dimbes dombos temetők, hol virágok ezrei búcsúzkodnak a halottaktól. A régi sonorita máglyák utolsó darabjait a mindig kiégett fű jelzi. Meria ligetében pedig Sindeon Királyságának uralkodói “fekszenek”. Az itt lakók óva intenek mindenkit, akik egy csekély ésszel is rendelkeznek, hogy kerüljék a temetőket, hiszen a több száz sírt az éjszaka leplében átöleli a folyamatos köd és a gyomorba vágó érzés, hogy itt valami szörnyűség fog az idetévedő gyanútlan vándorral történni. Persze, előfordul, hogy betéved valamelyik temetőbe esténként egy-egy bátrabb vándor, ki utána zavarodottan, sokszor önmagát elfelejtve távozik… amennyiben távozik. Sokak szerint a temetőkbe csak lámpásokkal érdemes kizarándokolni miután leszáll az éj, vagy nappal érdemes a halottak előtt tiszteletünket tenni. Persze, vannak kétkedők, akik szerint az egész csak gyerekek ijesztgetésére szolgál és semmi alapja nincsen. Sárkányföldén békében élnek egymással a hobbitok és az emberek. Igazi mesteremberek, kereskedők, vajákosok, kik örömmel szolgálják a birodalom fejlődését. A sok apró sokszínű falvacska, mik többnapnyi járóföldre vannak egymástól Sindeon Királyságának legjobb gyógyítóit, kovácsait adja. Meglehetősen sűrűn lakott hely, gyönyörű és termékeny vidék, amit lakói nagyon kedvelnek. A birodalom többi részéhez remek áthaladást jelent, így sok a fogadó és kocsma, mely otthonos fényekkel és kicsit sem drága italokkal várják az ide betévedőket. Mivel a királyság szívéhez közel helyezkedik el, így a nemesek is gyakori vendégei Sárkányföldének. 

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Írnok rúna, Mesterember rúna, Okkult rúna, Hobbit rúna

A Csaták Mezeje emberek és orkok törzseinek ad otthont. Mivel mindkettő faj eléggé heves vérméséklettel rendelkezik, így gyakoriak a súrlódások és összecsapások, a kardok és csatabunkók nem éppen baráti találkozása. Bár a terület kellőképpen nagy lenne ahhoz, hogy akár ne is keresztezzék egymás útját, mégis szándékosan keresik a másikat, hogy megütközhessenek.
Míg az emberek a  hatalmas pusztaságot foglalták el maguknak, hol kedvükre élhetik nomád életüket és tarthatják lovaikat, addig az orkok számára már csak a mindent elnyelő végeláthatatlan lápvidék maradt, hová az emberek szorították be őket a nyár folyamán. Így az orkok a síkságon álló totem oszlopaikhoz csak harmad napnyi járóföld után esténként, titokban tudnak kijutni, mikor már a síkság őrei mély álmukat aludják, egy-két flaska bor után. Ilyenkor “véletlenül” a totem mellett fekvő emberek el-eltűnnek és nem marad utánuk semmi jele annak, hogy léteztek volna. 

Az orkok sokáig urálták eme területet, Gerta orkfalkája már az itt meglévő ork burrowok egyikéből nőtte ki magát, ám a Sonoriták és Tündék háborújában visszahúzódtak biztonságosabb, eldugottabb részeire a Csaták Mezejének. Mikor vissza akartak térni otthonaikba dühödten vették észre, hogy azokat az emberek eltüntették és házakat emeltek a helyükre. Az orkok összecsaptak az emberekkel, kik őket létszámfölényük okán visszaverték és a lápba szorították, így ott élnek most, egymástól tisztes távolságra. Öt törzsük között csak azért van most egyetértés, mert van egy közös ellenségkép, egyébként valószínűleg különbségeik révén egymással civakodnának. Azt elmondhatjuk, hogy mind bátor és rendíthetetlen ha céljairól van szó.
Törzsek:
Ragnar-törzs: Gerta utolsó leánygyermekei kik túléltek mindent ravaszságuknak és furmántosságuknak köszönhetően gyorsan hímet raboltak maguknak és sok gyermeket nemzettek. Bár nevük nem Gerta orkasszonyság nevét viseli, mégis női vezetővel rendelkeznek és gyűlölnek mindent mi régen elárulta őket: a mágusokat és mindenkit, kik várban és falakkal körülvett épületekben laknak, különösképpen a hobbitokat. A törzsben sok nőstény van és az elenyésző számú hímegyed egymással küzd, hogy magáénak tudhassa a Ragnar-i címet. Törzsük sok rejtett tudás tudója és sámánjaik egész Csatak Mezeje szintjén ismertek.

Büszkeláb Törzs: A legnagyobb termetű orkok törzse, akik ha kell szívesen látnak átutazóban kereskedőket, hogy azok szépséges tárgyakat és exkluzív finomságokat hozzanak nekik. Busásan meg is fizetik őket, miután rendesen lealkudták ork bunkóikkal az eredeti árat (természetesen). 

Aranyfog Törzs: Néha elvétve olyan pletykák keringenek a törzsről, hogy ők egészen jóban vannak az itt élő emberekkel, amit természetesen a többi törzs nehezen hisz el, de ők mégis a lápok legszélén laknak egészen közel az emberek lakához. 

Vasököl Törzs: Bár régen valószínűleg jogosan nevezték őket így, most már inkább békésebb természetük és kistermetükről ismeretek. Magukat okosabbnak tartják, mint a többi ork törzset, amiben lehet némi igazság, hiszen szívesen rendezik ügyes-bajos ügyeiket inkább tárgyalásokkal, mint ütlegeléssel. A városba nem szívesen költöznének be és nem szakítanának hagyományaikkal, de az biztos, hogy emberi húst nagyon régen nem ettek.

Hogg Törzs: Őket kevésbé zavarta az emberek megjelenése, hiszen így sokkal több időt tudnak fordítani saját ügyeikre és a körülöttük lévő állatokra, kedvenc állatuk nem véletlenül a vadmalac, nagy álmuk, hogy egyszer ezen mennek csatába. Emiatt több vaddisznót tartanak, aminek szelíditéséval foglalatoskodnak.  

 

Az Ó-Birodalom közvetlen szomszédságában volt egy terület, hol az orkok és az emberek békében éltek egymással. Dúvadánoknak nevezték magukat, függetlenségükért folyamatosan küzdöttek és sose akarták elfogadni az uralkodói fennhatóságot. Mások talán okkal nevezték őket csirkefogóknak, pedig csak a saját törvényeiket próbálták a fennhatóságuk alatt álló területen betartatni. Tier király seregével együtt végül több dúvadán is érkezett a Középső Birodalomba, kiknek megtetszett a Csatak Mezeinek végtelen síksága, hiszen itt is egy fontos kereskedelmi és turisztikai útvonal halad át, melyen a jövedelmező törvényeiket igyekeztek betartatni az itt áthaladókkal. Bár a dúvadánok az idők folyamán kikoptak, de leszármazottaik őrzik hagyományaikat.

Az itt élő emberek rossz szóbeszéd szerint az orkok civilizált változatai. Függetlenségüket és szabadságukat tekintik a legtöbbre, de ha harcba hívja őket, ki a koronát viselni bátran és semmitől se félve követik uralkodójukat, retteg tőlük a csatamezőn ki a retethetetlen lovasokat meglátja. Már egészen kis korban megtanulnak védekezni az esetleges orkcsapásoktól, így felnőve is a legkitartóbb harcosok és vadászok válnak belőlük. Meghatározó életükben a lovak és a vadászat szeretete, mesterei az íjnak és a baltának. Inkább kis családokban élnek, de szívesen látják vendégségbe a terület többi itt lakó emberét, olyankor történeteket mesélnek egymásnak, minek leírásához nem veszik a fáradtságot, de örömmel mesélik el saját vagy nagyapáik hőstetteit.

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Kardforgató rúna, Mesterember rúna, Ork rúna

A Kacagó Rengeteget átszelő széles, seregeknek is jól járható utat mindenki jól ismeri. Kevesen vannak azonban, akik letérnek róla, és még kevesebben akik vissza is találnak rá. Az utat szegélyező tüskés bokorrengeteg természetes védelmi vonalat ad, akik pedig ismerik a járást a vadcsapásokon, könnyedén átjuthatnak a pár napra lévő Néma Szurdokba, vagy a Csaták Mezejére. Akik nem ismerik a környéket, nagyobb eséllyel jutnak az áthatolhatatlan és végtelennek tűnő bozótba, vagy a területen fekvő kisebb szurdokokba. Az úttól északra eső hegyvonalon már csak azért sem ajánlatos járkálni, mert a szomszédos területek felé vezető átjárókat tünde szemek figyelik. Az úttól délre található a Kacagó Rengeteg mélye, melyet egy áthatolhatatlan szurdok szegélyez. A területen a két uralkodó faj kevéssé szívlelheti egymást, így ritka hogy kereszteznék a területet átszelő utat, szerencsére nem is szükséges, hiszen hatalmas birtokok jutottak mind az embereknek, mind a tündéknek. Az emberek délen, a tündék északon: és mindketten rossz szemmel nézik, ha bárki félrelép az útról. Az itt élő embernépek között igen erős az unikornita kötődés, halottaikért követ tesznek piramisba, és az idősebbek gyakran emlegetik hogy mennyivel jobb volt régen, még mielőtt megérkezett ide az Alsó Birodalmi söpredék, sonoritákat, démonokat (és ami még rosszabb, hobbitokat és törpöket) hozva az Unikorn által oly tisztának teremtett Középső Birodalomba. Az itt letelepedett tündék maguknak való népség: jobban kötődnek az erdőhöz, íjaikhoz és nyilaikhoz. Bár keveset mondanak magukról, halvány információ morzsaként sikerült megtudnunk, hogy C’Thulana emlékét igen erősen őrzik, és akit méltatlannak éreznek rá, nem engedik át a Néma Szurdokba, melynek bejáratát a Kacagó Rengetegből éjt-nappallá téve őrzik. 

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Okkult, Tünde, Írnok rúna

Az itt élő tündék avatatlan szemeknek olyannak tűnhetnek, mint Felső Birodalmi társaik, az avatott szemek pedig a csillagok egy aprócska szikráját vélik felfedezni a tekintetükben. Az itt élők még kevésbé látják szívesen a betévedőket és a Tündérlépcső egészét elfoglalták maguknak, így már csak elenyésző számú emberi település maradt meg Sindeoni eme szegletében, ők pedig Mellonként ismeretesek. A Kacagó Rengetegben élő tündék az itt élő tündéket Avarinak nevezik. A Tündérlépcső hatalmas fái között megbúvó otthonaik a gazdagságról mesélnek. Ki betéved és élve távozik, olyan kardokról és páncélokról mesél, amely mintha a Felső Birodalom álmai által születtek volna erre a Földre. 

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol):  Tünde, Mesterember Rúna, Kardforgató rúna

Setétbánya virágzó gazdasága irigylésre méltó az egész birodalomban. A törpök bányainak a legmélyebb tárnáit már csak egy nap folyamatos menetelés után érhetjük el, így lent a föld alatt is létesítettek pihenő pontokat, illetve nagyban tervezik a terület egészét átfutó földalatti városok építését.
Sajnos a terület kéthetente legalább egyszer betörő orkcsordáktól szenved, amiket az itt lakó emberek vernek vissza, és ezért megfelelő védelmi pénzt szednek a törpöktől. Akik örömmel fizetnek, amíg ők tárnáikban dolgozhatnak. A robbantgatások folyamatosak, így aki aludni szeretne, érdemes Setétbánya messzebbi végeibe költöznie.

Az emberek előszeretettel használják a fát, amihez a területen lévő törpök nem nyúlnak, így összetűzések nélkül sikerül együtt élni. Az itt élők legszívesebben kijelentenék függetlenségüket, ám mégis elviselik a korona nyomását (legalábbis egy ideig), hiszen mindig elérik, amit akarnak. Kihasználják azt, hogy birodalom szerte szükség van zsoldosokra és a törpök mestermunkáira. Ettől függetlenül maguk közül választanak egy vezetőt, ki beszél a többiek helyett Setétbánya urával, ez a vezető pedig mindig a legidősebb és legtapasztaltabb lakos. 

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol):  Törp, Kardforgató, Mesterember rúna

A birodalom egyik legszínesebb területeként tartják számon a Tündérlépcső, és Setétbánya közé beékelődött Árnyas Ligetet. A terület szinte mindenhol egybefüggő erdőségekkel borított, így igazán nagy települések nem is alakultak ki errefelé. Leginkább kisebb birtokok, néhány egybefüggő tanyával bújnak meg a ritkásabb részeken. Az itt élő emberek régóta nagy rajongói a művészeteknek, abból is a nemesi kultúrához leginkább köthetőknek, mint a tánc, a zene, a költészet. Ám az élet gyakorta nem ily egyszerű, és kellemes. Szomszédaikkal emberöltőkön keresztül csatároztak a múltban, így lett náluk a harcból is művészet, belőlük pedig a Középső-birodalom híresen nemeslelkű lovagjai. A béke máig sem állt teljesen helyre, noha fegyvert már rég nem ragadtak egymás ellen. Nyugati határukról folyamatosan vitázniuk kell a törpökkel, hisz azok valamely igen bőséges érclelőhelyet sejtve folyamatosan kérvényekkel bombázzák az uralkodót, melyben jóformán követelik a terület átcsatolását Setétbányához. Délkeleti határukra a Tündérlépcső tünde urai vetettek szemet, mindenáron szeretnék, ha Mélyerdőt  átminősítenék, és becsatolhatnák elbűvölő, védett erdejükhöz. Nem csoda, hisz ez az erdőség Árnyas Liget legcsodásabb része. Bár valószínűleg sosem vallják be, de még a helybéli nemesek is gyakran ellátogatnak ide, és – rossz nyelvek szerint – áldozatokat visznek az erdei tündéreknek, még ha azokat már vagy egy évszázada senki nem is látta.

Nemeseik versenyt űznek abból, hogy ha lehet, minden alkalmat megragadjanak az ünneplésre. Jóformán nem telik el náluk hét anélkül, hogy valamely kúriában ne lenne bál, vagy lakodalom, de még a Gabik között sem feledkezik meg senki, akár csak egy szomszédja névnapjáról sem. 

Sokat foglalkoznak egymással, nem is csoda, hogy a társasági élet legmagasabb szintű művelői birodalomszerte.

Hasonló figyelmet szentelnek a környezetüknek is. A nemesek kúriái körül pompás függőkertek díszítik a domb oldalakat. Szántóik, veteményeseik rendezettebbek, mint mások büszkén ápolt kertjei.

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Kardforgató, Írnok, Mesterember

A Középső Birodalom szíve, mi még most is őrzi  C’Thulana mágiáját és szó nem hagyja el senki száját, ki eme fölre belép. Misztériumok és csodák lappanganak a magas fák között és a szurdokban. S bár évek teltek el C’Thulana halála óta, most is ott lüktet minden fa és növény gyökerében a mágia csírája, mintha az az első tünde asszony vére lenne.
Az értelemmel bíró lények elkerülik és csak állatok rejtőznek a hatalmas lombok között. 

A Néma Szurdokot Sacrum-nak tartja a  területet magáénak tartó egyetlen itt élő család, kik szent feladatuknak tartják, hogy a Néma Szurdokot mindentől megvédjék és a fákat, a szurdokot ne érje kár vagy sértés.

Sok szörnyűséges teremtés foglalta el, a Birodalom legszebb pontját, melyről még a Sorsfolyamra is kilátást nyer az erre tévedő. Az itt lakók őrzik végváraknak nevezett sötét otthonokban a hegy legmagasabb pontját. Hosszú időkig rejtőztek a hegyvonalában, talán ezért, talán régi uraik miatt, kik lidércek voltak, bőrükből hiányzik az egészséges pír, fehérebbek, néhol pedig szürkésebbek és vénáik átütnek a pergamen vékony, száraz bőrükön. Hajukat is kifakította az idő és az fehér vagy éppen szürke, mint a bőrük. Bár a kálok vére folyik ereikben, hosszú életet a vérrel nem kaptak. Soványak és szemükben a gonoszság villog. Gyűlölnek mindent és mindenkit, kik nem köztük élnek és magukkal hordozzák ükapájuk mestereinek ellenségeit és nem tudnak ettől elszakadni. Kicsit maguk is olyanokká váltak az évekkel, mint mestereik, és a gyanútlan járókelő nem tudná megmondani, hogy kik itt laknak lidércek-e vagy sem. 

Régi mestereiktől megörökölték a tradicionális technikák fortélyait, így a fémmegmunkálásban majdnem mind jártásak és a Királyi Várat megszégyenítő széles körű műveltség jellemzi őket. Nem keresik mások társaságát, kifejezetten maguknak valóak. Ahogy ők mondják: “az én váram, az én házam.”

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Okkult, Írnok, Mesterember

Sorsgerinc hegyvonulatai között a törpök különös nemzedéke éli tevékeny mindennapjait. Különös népek, és ezt tudják is magukról. Setétbányai fajtársaikkal ellentétben nem izgatja őket a hegymély bolygatása. Persze olykor csákányt ragadnak, de csupán némi külszíni fejtésbe bocsátkoznak a vulkanikus kőzetben. Leginkább az építésben, alkotásban lelik örömüket, ők alkották meg azt a csillerendszert is, melyen keresztül Setétbánya tárnáiból kürtőkön keresztül fel tudják juttatni a kibányászott érceket, követ. Ugyanezen az úton kerülnek le a mélybe a mesteri ácsszerkezetek is, melyet a járatok dúcolásához használnak a mélyben. Településeik ezen kürtők kijáratai köré épültek, hiszen itt kovács és ötvösműhelyeikben rögtön fel is dolgozzák a mélyből a felszínre hozott kincseket.Törpöktől szokatlanul ritkán építkeznek kőből. Házaik építésénél is örömüket lelik a míves ácsszerkezetek használatában, talán a velük együtt élő hegyi emberek voltak ily hatással rájuk, de az biztos, hogy mára tökélyre, vagy méginkább művészetté fejlesztették a felszíni építkezést. Beszélik, hogy a Fehér palotát övező várfalat is ők fogják renoválni. Már legalábbis készen vannak a terveik, ha kapnának megbízást.

Sorsgerinc vonulatai rég kihunyt vulkánokból állnak, melyek lábát ritkás erdőségek borítják, melyekben híresen nagy vadászatokat tartanak a helybéliek. Ilyenkor még a kohók is a szórakozást, és a lakomát szolgálják. A kalapácsok csengése egy időre megszűnik, és a parázs olyankor a nyárson sülő vadaknak ontja a forróságot. A kevéske szántót az erdőségek között gabonafélékkel vetik be, ám ennek nagy részéből nem ételt készítenek, hanem híres söreiket.

Többnyire békében és együttműködésben élnek itt a törpök és az emberek. Céljaik, munkáik azonosak, de ugyanígy heves vérmérsékletük is egyezik. Klánokba tömörülnek, melyek nagyon sokat jelentenek számukra, és nem ritka, hogy aprócska sérelmeken fegyvert ragadnak egymás ellen egy-egy rövidke háború erejéig. A harc a vérükben van, ennek gyökere pedig régi hitükben gyökerezik. Bálványokat imádtak, melyek a halál után hősökhöz méltó életet ígértek nekik.Ezt a hitet azonban már csak igen kevesen követik, és ők is a legnagyobb titokban.

Kezdő rúna (ebből egyet kötelező választani, ha innen származol): Kardforgató, Mesterember, Törp

Már a neve is elriasztja az ide letelepedni vágyókat, hiszen sötét titkot rejt az orkok által lakott Hasadék. Sonor, Unikorn vagy maga a Koborló vigyázza azok lépteit, akik oly balgák, hogy belépnek a csontok és halottak által szegélyezett ösvényekre.

 

Bár hajdan virágzó terület volt ez a vidék, de a sors sorozatos csapásai nyomán mára szinte semmi nem maradt hajdani szépségéből, csupán azok számára, kik a hátborzongató dolgokban lelik örömüket. 

Aki tisztában van az elmúlt évszázadok eseményeivel, nem is lepődik meg mindezen. A Holt Hasadék szinte teljes területét máig is emberi csontok borítják, hisz a Mágus Tanács által uralt élőholt légiók ide tértek vissza, hogy eggyé váljanak az enyészettel. Később ide börtönözték be Algernont, ki több mint egy Birodalmi éven keresztül mérgezte a földet, a Fekete fa gyökerei behálóztak mindent a környéken, tán soha ki sem kopnak onnan.

Szerencse, hogy kiesik a Birodalom főbb kereskedelmi útvonalaiból. Akik huzamosabb időt töltenek  itt, sokszor megőrülnek, de a legenyhébb esetekben is visszatérő rémálmokról panaszkodnak, melyeket sokan látomásoknak tartanak.

Néhány elfajzott ork törzset leszámítva senki nem lakja a vidéket, és egyéb ügyekben sem szívesen merészkednek a hasadék közelébe. Ezek az orkok nem fogadják el a koronát maguk fölött. A mélység felé fordulnak, sötét istenekhez bálványokhoz imádkoznak, lelküket pedig régen eladták már. Szentélyeik és lakhelyeik azonban mélyen a földben, a fa gyökerei közt rejtőznek, lehetetlen mind felkutatni, így inkább a terület határain felállított helyőrségekkel védik magukat a szomszédok.