Mi is az a Sindeon?


Gyűrűk Ura mondavilágára épülő lovagi kalandtáborok, kreatív közösség 8-18 éves korig és afelett is. Táboraink alatt az ország legszebb helyeit változtatjuk egy mesés birodalommá, ahol Sindeon királyságának lovagjai, varázslói és nemesei küzdenek egymással vagy félelmetes mágikus ellenfelekkel.

Mi vár rád Sindeonban?


Epikus, sok éven átívelő történetek, ahol azzá válhatsz amivé szeretnél! Minden programunkon folyamatos játék, mely során keresztül-kasul bebarangolhatod és elfoglalhatod a Birodalom területeit. Csak rajtad múlik hogy mivé válsz, Te leszel a Birodalom uralkodója, hősies lovag vagy varázsló. Egyedi készítésű, gyönyörűen kidolgozott jelmezek, (fa)kardok és páncélok, melyeket seniorjaink készítenek a programjainkra.

Seniorok

Avagy Sindeon szervezői, ötletgazdái: akik sajnos kinőttek már a szabad és játékos gyermekkorból, így felnőttként mindent megtesznek azért, hogy gyerekkori élményeiket átadhassák az új generációnak is.

Táborvezető, az Egyesület elnöke

Baracsi Gábor

Baracsi Gábor vagyok, ismertebb tábori neveimen Messire Meanor a Vándor, Silver Senior. 13 évesen kezdtem egy hasonló táborban táborozni. 17 éves koromra már többször voltam király, ami ilyen berkeken belül ritkaságnak számít. 18 évesen Lovagrendet alapítottam, és ez volt az utolsó év, ahol táborozóként vettem részt egy tábor életében. Akkor is úgy gondoltam, hogy a táborok amikben részt vettem, nagyon sok hiányossággal küszködnek, ezért következő évben megalapítottam a saját táboromat. Sindeonban megtartottam azokat a hagyományokat, amik Káli tradícióra épülnek (a mesét, a világ és a tábor felépítését). Végzettségem szerint építészmérnök vagyok, de rengeteg mindennel foglalkoztam: kivitelezéseket, asztalosműhelyt vezettem, építészirodában dolgoztam tervezőként, és jelenleg a Lósi Majort igazgatom.

Sindeonhoz hasonló rendszerű tábort találunk az országban máshol is. Amiben mi különbözünk az az, hogy számunkra a játék áll az első helyen. Miért gondolom én azt hogy ez ennyire fontos? Nálunk a nevelés eszköze csak a játékon keresztül értelmezhető. Mással nem fejezhetjük ki jobban a gyerekek iránti odaadásunkat, mint hogy játsszunk velük. Ez óriási terhet ró a szervezőkre, hisz napkeltétől napnyugtáig a gyerekek számára mindig elérhető a Vándor, ugyanakkor a játék unalmassá válna ha csak belpolitikáról szólna. Szükség van egy külső hatásra, mely összekovácsolja a különböző érdekeket. Érdekellentétek természetesen kialakulnak, hiszen egy király uralja Sindeont, mely pozíció mindenki számára hőn áhított. Azonban külső veszedelmek esetén minden ház és polgár kénytelen összefogni.

Amit mindig is hiányoltam a középkori hangulatú táborokból, az a megfelelő felszerelés és jelmezek. Erre komoly hangsúlyt fektetünk a táborban. A mai világban a számítógépes játékok, valamint a filmes technika olyan magasra teszi a mércét, amelyet csak gondos munkával lehet reprodukálni. Amikor én jártam táborba, elegendő volt két összekötözött bot ami kardot szimbolizált, manapság ez kevés. Akkoriban elegendő volt két szó annak leírására, hogy a falu poros útján két köpenyes alak összetalálkozott, mostmár ez nehezebben éri el a másképp szocializálódott gyerekek ingerküszöbét. Így aztán az általunk megálmodott negatív karakterek látványosak, gyakran színházi / filmes kellékek felhasználásával kerülnek a gyerekek elé. Nem hagyjuk azonban figyelmen kívül a fantázia szükségességét. Így válnak legendássá évekkel ezelőtti történések, és ezért térnek vissza hozzánk évről évre a gyerekek. Célunk, hogy a legendássá váló fegyverek színvonala meg is feleljen hírüknek, és hogy a ma már 30-35 éves tradíciók általunk fennmaradjanak. Ha a látvány meggyőző, a fantázia is hamarabb beindul, és a mese könnyebben lesz szerves része a történetnek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a játékok segítenek a gyerekeknek felmérni korlátaikat, és túllépni azokat. A tábort mindig is úgy szerveztem meg, hogy az életkor és a fizikum ne legyen előnyök forrása, így a szabályrendszer semmilyen módon nem részesíti előnyben a fizikai erőt, társadalmi hátteret, pusztán csak az egyén rátermettségére és játszani akarására épít.

Táncmester, kovács, megoldóember

Takáts Márton

Mivel nem akartam megírni a bemutatkozásomat és elmentem gerendát aprítani, így Bari írta meg. A Negyedik Birodalmi-évben táboroztam először Sindeonban. A Tizemharmadik Birodalmi-évtől kezdve én is seniorként veszek részt a táborokban. Silver mellett megtanultam az asztalosmunkákat, de már az előtt is nagyon érdekeltek az ilyen jellegű kihívások és gép-fanatikus voltam (Festool 4ever), így már seniorságom előtt készítettem saját fegyvert. Egyet, de az nagyon szép volt (#Imola). Most már inkább a táborozók számára alkotom meg Silverrel és Plagettel a különböző kardokat, páncélokat, dárdákat és pajzsokat.
A kezdetektől fogva a Majorban lakom és dolgozom, ez nagyon sok újdonságot hozott, mindig van valami új, amit meg kell tanulni, amiket eddig még sose csináltam, ettől pedig nagyon izgalmas. Én vagyok az állatorvos és a villanyszerelő a tanyán.

fotós isten, félelmetes lény, kisállatmama

Zsidek Bari

A Tizenhatodik Birodalmi év, téli táborában léptem először Sindeonba, ahol azonnal magával ragadott az élmények sokszínűsége, a táborozók, a látvány, a seniorok kedvessége és profizmusa. Onnantól kezdve egyre többet jártam a Majorba és 2017 nyara óta hirtelen és „véletlenül” a Majorban is maradtam. Búcsút intettem a belvárosi lakásnak, a belvárosi munkámnak, hiszen itt azért dolgozhatok, amit szeretek és olyan közösségben lehetek, amit szeretek és amiért érdemes dolgozni.
Lehetne sokat írni erről, de maradjunk annyiban, hogy mindenbe, ami itt van beleszerettem. Az egyetemen tervezőgrafikát tanulok, így ezen tudásomat a Sindeonon belül is igyekszem használni, de mostanában leginkább fotózóm, így a Major és a Sindeon fotóit nagyrészt én készítem. Egészen profi vagyok kontaklencse behelyezésben, hímzésminta készítésben és kisállat nyünyögtetésében.

Alelnök, varrónő

Petka Szilvia

A nyolcadik birodalmi év óta vagyok részese Sindeonnak, és élünk együtt Silverrel. A BME építészkar elvégzése utáni nyáron egy nagyobb pihenést terveztem, amikor is belecsöppentem Sindeonba. Még az építészkar leadás előtti éjszakázásai sem készítettek fel arra, hogy itt két hétig soha nincs megállás, éjjel-nappal játék van, senioroknak alvás nem igazán. Mégis életem legjobb két hete volt, ami azóta minden évben megismétlődik. Építészirodai munkám során gyűjtögettem szabadnapjaimat, hogy mehessek végre játszani – akiben van fantázia soha nem képes kinőni a játékból. Jelenleg a Lósi Major gazdasszonyaként dolgozom, elsősorban az anyagi, beszerzési, kapcsolattartási dolgokkal kapcsolatosan.

Családi örökségem a varrás szeretete. Pici koromban lelkesen hajtottam lábbal nagymamám (aki varrónő volt) Singer varrógépét. Kiskamaszként lelkesen varrtam magamnak ruhákat, anyukám segítségével. A táboros jelmezek varrása során újabb és újabb technikákat nézek az interneten, és egyre gyorsabban készítem el őket, hiszen Sindeonban mindig szükség van újabb és újabb jelmezekre. A képeken látható ruhák legnagyobb részét én készítem, és mindig szívesen tanítgatom az érdeklődő Sindeoni hölgyeket (és urakat) varrási technikákra.

A tábor technikai részleteivel általában engem érdemes megkeresni. Elsősorban én foglalkozom a pályázatok leadásával, számlák kiállításával, levelezéssel, facebook és weboldal kezelésével.

Kardmester, kovács

Theil Bálint

A Harmadik Birodalmi-évben táboroztam először Sindeonban. Éppen túl voltam a Gyűrűk ura három kötetén, és egyből megtetszett, hogy itt magam élhetek majd át hasonlóan izgalmas kalandokat. Mondanom sem kell, nem ért csalódás, innentől kezdve minden évben ez volt a nyár csúcspontja, amikor kardot ragadhattam, és temérdek kalandokba keveredhettem Sindeon polgáraként, lovagjaként, de akár királyaként is.

A Tizenkettedik Birodalmi-évben aztán nagy változás következett be, ugyanis ettől kezdve magam is Seniorként vettem részt a táborokban. Mindig örömömet lelem új dolgok készítésében, így adta magát, hogy Gábor mellett “kovácsinasként” gazdagítsam a fegyver és páncélraktárat, továbbá 3 évnyi hosszúkard vívásnak köszönhetően a játékban sokszor rám hárul a harcosnak, lovagnak vágyó ifjak kiképzése.

A Tizenhetedik év nyarán aztán újabb fordulatot vett az élem, mivel innentől kezdve hagytam fel korábbi munkáimmal, és váltam a Lósi major csapatának állandó tagjává. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nehéz egyszerűen megfogalmazni. A Major mostmár Sindeon állandó helyszíne, üzemeltetői pedig a Sindeoni Senioritás tagjai, így a major, és négylábú lakóinak fenttartása szervesen összefonódik Sindeon rendezvényeinek szervezésével. Emellett jelenleg is végzem az egyetemet, melynek köszönhetően hamarosan Tájépítész mérnökként hivatkozhatok magamra.

szimulátor, moderátor, technokrata

Csubák Dániel

2015 ősze óta vagyok részese Sindeon történetének, ahol a táborozók már több szerepben találkozhattak velem, több történeti, rendszerbeli elemmel találkozhattak, amiben az én munkám is benne van.

Amikor nem a királyságban tartózkodom, informatikai tanácsadással foglalkozom, oktatok az ELTE Informatikai Karán és a doktori címem megszerzésén dolgozom, mindemellett a Mensa HungarIQa tagja vagyok.

Meggyőződésem, hogy a táborok, a szerepjáték remek lehetőség arra, hogy a táborozók olyan szituációkban próbálhassák ki magukat, olyan helyzetek elé állítsuk őket, melyek hozzájárulnak majd ahhoz, hogy különféle szociális szituációkban, életük, munkájuk során helyt tudjanak állni.

A rendezvények során számomra a legfontosabb a megfelelő történet kialakítása, mely megfelelő komplexitással rendelkezik, gondolatébresztő, ugyanakkor tanulságos. A szervezés során leginkább a tábor eseményeinek, történéseinek kitalálásában, szabadulószobák, technológiai elemek, illetve a játék rendszerének – azaz a Sindeon világát jelentő szimulációk – megvalósításában veszek részt.